Nőnap
Az ágyon ültél, én pedig az íróasztalnál szenvedtem egy egyenlettel.
-Drága?
-Hm?
-Le kéne mennünk a boltba. Venni akarok valamit Nőnapra anyunak meg neked. - mondtad.
A füzetemről rád szegeztem a tekintetemet.
-Szívesen elmegyek veled, de nekem nem kell venned semmit.
-Jajj, ne csináld. - mondtad, majd megindultál felém.
Megfogtad a kezeim, ezzel kérve arra, hogy álljak fel.
-Tényleg nem kell semmi. Mondtam, hogy nekem elég, hogy itt vagy. - a homlokomat a tiednek döntöttem.
-Tudom, de amúgy is itt lesz a névnapod is, szóval kérlek.
-De itt vagy nekem, más nem kell.
-De én meg szeretlek és szeretnék venni neked valamit és szeretném, hogy elgyere velem és válassz magadnak valamit, jó?
-Van más választásom? - kérdeztem.
-Nincs. - mosolyogtál. -És ne puffogj miatta, inkább gyere ide.
Közel húztál magadhoz, fejedet a nyakamba hajtottad, kezeid a pólóm alá vezetve simítottál végig a hátamon. Éreztem, ahogy szippantasz egyet, majd belepusziltál a nyakamba, rajtam pedig végigfutott a libabőr. Kezeidet a hátamról a karomra vezetve csúsztattad végig egészen az ujjaimig. Ujjaimhoz érve egymásba fűzted őket, majd mosolyogva rám néztél.
-Szeretlek. - suttogtad a számra.
-Én is téged.
-És ha visszaértünk, kipróbálhatjuk azokat a rózsa alakú fürdő bigyuidat.
-Azok nem bigyuk, hanem fürdőbombák. - javítottalak ki.
-Én is ezt mondtam. -nevettél.
-Dehogy mondtad. - nevettem én is, majd a mellkasodba bokszoltam, mire Te elkaptad a kezeim és a hátam mögé vezetve tartottad őket.
Szabad kezedet a nyakamba csúsztattad, majd megcsókoltál.
